Menedzsment: Gramy Records - 1092 Budapest, Ráday u. 40. e-mail: mail@gramy.hu - Tel.: 06 1 217 1121 - Fax: 06 1 218 0166
2010.08.09.
Djabe és Steve Hackett
Djabe 15 - ráadás koncert
Gerébi Zoltán írása, a Genesis világa honlapon
Egy klubkoncertnél nincs jobb
Az utóbbi időben, ha tehettem, leginkább nagykoncertekre jártam. Kevés jobb dolog van annál, amikor a látvány és a zene találkozik egymással. A kevés jobb dolog egyike a klubkoncert. A 15 éves Djabe jóvoltából ismét fantasztikus klubkoncertet élvezhettünk végig, a nagysikerű MÜPA koncert után, ezúttal a Take Five-ban, ahol ismét testközelből láthattuk Steve Hackett vendégszereplését.
Egy nagykoncerten mindig hatalmas távolság van a zenészek és a közönség között. Valahogy mindig ott van a választó vonal, még akkor is, ha megvan a bensőséges hangulat. Egy klubkoncerten a zenészek és a közönség között meglévő fal ledől. Mivel a klubok mérete nem engedi meg, hogy a zenészeket hermetikusan elzárják a rajongók elől, könnyen szóba lehet elegyedni a fellépőkkel, arról már nem is beszélve, hogy testközelből látható mindaz, ahogy a szerzeményeket megszólaltatják. Egy ilyen koncerten az sem számít, ha a fényekkel nem varázsolják el a közönséget, mert ilyenkor mindenki inkább látni szeretné, hogyan születik meg az a csoda, amit zenének hívunk. Ha mindezt igazi profik teszik, és a közönség is vevő a dologra, és érzik a zenekar legapróbb rezdüléseit is, kialakul az a mindent elsöprő összhang, ami hétfőn este volt a Take Five-ban.
Hogy pontosan mivel volt több ez az este a többinél, azt nehéz leírni, de valahogy minden a helyén volt. A legutóbbi Take Five koncerttől eltérően, ezúttal széksorok várták az érdeklődőket. Mivel időben érkeztünk, az első két sort foglalta el a társaságunk. A hely méreteiből adódóan azok sem jártak sokkal rosszabbul, akik csak hátrébb tudtak letelepedni, mert ők is tökéletesen láthatták a történteket.
Mivel a beállás még folyamatban volt érkezésünkkor, kicsit megrémültünk, hogy mennyire hangosan szólt minden. Szerencsére a koncert alatt nem estek túlzásba a hangosítással, így az első sorokban ülők sem szenvedtek halláskárosodást. Sőt. Minden hang simogatta a hallójáratokat.
A MÜPA koncerthez hasonlóan, ismét Sipos András digitális közreműködésével indult a műsor, amiben egy projektor segített a zenekarnak. Első vendégként Muck Ferenc lépett színpadra, aki ismét elkápráztatott tökéletes hangzásával. Amikor Kovács Ferenc is beszállt mellé trombitával, hihetetlen hangok születtek a két hangszer együtteséből. Második vendégként érkezett Steve Hackett, és ahogy legutóbb, most is a Firth Of Fifth volt az első száma. Minél többet hallom ezt az önmagában is tökéletes szólót élőben, Steve annál csodálatosabban adja elő. Ráadásul most közelről figyelhettem a mozdulatait, ahogy előcsalja azokat a csak rá jellemző hangokat gitárjából. A fantasztikus Genesis számot a Djabe is sajátjaként játssza már, ahogy a többi Steve Hackett szerzeménynél is ezt éreztem. Ráadásul Steve is egyre inkább otthon van a Djabe világában. Nem hiába lépnek fel egyre többször együtt. A legújabb Djabe szám is egyre jobban tetszik, amelyet Steve közreműködésével vettek fel a reményeim szerint minél hamarabb megjelenő új albumukra. Ismét elhangzott Steve - The Steppes című száma, ami ha lehet, még feszesebben szólalt meg ezúttal, majd nagy meglepetésemre, ha már saját zenekarával nem látható nálunk Steve, egy kis ízelítőt kaptunk a Djabe közreműködésével az utolsó Hackett album anyagából. Persze természetesnek is mondható a dolog, mivel az előadott Last Train To Istanbul című számban Kovács Ferenc vendégszerepel az albumon is. Égerházi Attila felkonferálása szerint, a szám most volt hallható másodszor élőben. Az utolsó Hackett szerzemény ismét egy Genesis szám volt, a hihetetlenül intenzívre hangszerelt, fúvósokkal feljavított In That Quiet Earth, amely számban már három fúvóst is hallhattunk. A harmadik vendég Koós-Hutás Áron egészítette ki a fúvós szekciót, aki az este folyamán lehetőséget kapott szólózásra is, ami szintén nagyon rendben volt.
Most már az is egyértelmű, hogy Banai Szilárd az ország legjobb dobosainak egyike. Megint hihetetlen izgalmas dobszólókkal szórakoztatta a közönséget. De egyesével fel lehetne sorolni a zenekar minden tagját. Ezen az estén (sem) volt gyenge láncszem. Egyben volt az egész produkció, és mindenféle extra látványosság nélkül, pusztán a zenével elvarázsoltak. Nekem a fantasztikus MÜPA koncertnél is jobban tetszett ez a koncert, és örömmel konstatáltam, hogy ezt a fellépést is több kamerával rögzítették. Részemről vevő vagyok rá külön kiadványként is, mert ez a baráti kis összeröffenésnek tűnő klubkoncert, minden szempontból teljes értékű koncertnek bizonyult, ami egy külön kiadást is megérdemelne.
A budapesti ráadás koncertet két további hazai fellépés követte, előbb Debrecenben, majd Pécsett. Ha azok a koncertek fele ilyen jók voltak, már akkor is rossz érzésem van, hogy azokat nem láthattam.
Banai Szilu hivatalos endoser-e a Microsonic Fülmonitoroknak
és a Big Stick dobverőknek.
2010.07.05.
Djabe special guest Steve Hackett koncertek Magyarországon!
A Djabe augusztusi kelet-európai turnéjának keretében az alábbi három koncertet adja Magyarországon:
Augusztus 9. - Budapest, Take Five, Augusztus 10. - Debrecen, Városháza Udvara Augusztus 11. - Pécs, Pécsi Est Café sátor
A koncertek egységesen 8 órakor kezdődnek, és mindenütt fellép Steve Hackett is.
A turné Horvátországot, Oroszországot, Bulgáriát, Szerbiát és Magyarországot érinti.
Jegyinformáció a budapesti koncertre:
A belépőjegyek egységesen 3000 forintba kerülnek. Június 15-től megvásárolhatók a Gramy Records irodájában, Budapest IX. kerület, Ráday u. 40. szám alatt, vagy megrendelhetők a rendeles@gramy.hu email címen, a (06-1) 217-1121-es telefonszámon, vagy a (06-1) 218-0166-os fax számon, ill. a helyszínen elővételben és a koncert napján.
A Gramy Records-nál elővételben augusztus 6-ig megváltott jegyekhez választhatóan ajándékba adunk egy Djabe: Live in Slovakia (2002), vagy Djabe: New Orleans+ (2004) CD-t.
A Djabe az idén 4-ik alkalommal vett részt a New York államban megrendezett Rochester Jazz elnevezésű fesztiválon. Barabásék két évente kapnak meghívót a rendezőktől. John Nugent és Marc Icona producerek egyik kedvenc produkciója a Djabe, és ennek rendzeresen hangot is adnak. Azonban nem csak a szervezőké, hanem a közönségé is, hiszen mindig "standing ovation" a koncertek vége, azaz a nézők felállva, hosszú ideig éltetik a zenekart. Sőt, az emberek az utcán is megismerik a zenészeket és hangosan, amerikai módra, dícsérik a zenekart.
Ebben az évben 10 napon át, 11 színpadon zajlott a rendezvény. Összesen 162.000 látogatója volt a fesztiválnak. A headlinerek között volt Herbie Hancock, Gladys Knight, Jeff Back, Stanley Jordan és sokan mások. A Banai, Barabás, Égerházi, 2 x Kovács ötösfogat június 18-án és 19-én lépett színpadra két helyszínen, összesen 4 alkalommal. 18-án teltház volt a fesztivál szívének számító Big Tentben. 19-én a rochesteri világközponttal bíró Xerox auditóriumában lépett fel az együttes. A fesztivál névadójának szinháztermét úgy sikerült megtölteni Djabe rajongókkal, hogy közben a városban volt két 40.000 férőhelyes szabadtéri előadás, és másik 8 színpad is működött egyidőben. És akinek ez mind semmi, annak legyen meglepetés, hogy a fesztivál helyszíneinek helyet adó városközpontban a jazz koncertekkel egyidőben a hoki arénában ezrek szórakoztak egy country előadáson. Rochesternek 60.000 lakosa van...
A sikeres koncertek után a Djabe megkapta meghívóját 2012-re is John Nugenttől.
A zenekar utazása az ARTISJUS alapítvány és az EJI támogatásával valósult meg, melyet ezúton is köszön a management!
A rock-korszak óta a zenészek többsége gitáros szeretne lenni. Te miért a ritmusszekcióhoz tartozó testvérét választottad magadnak? Volt előted zenész a családodban?
Én is gitáros akartam lenni! Tizenévesen amatőr szinten Santanát nyomattam fateromékkal koncerteken, tehetségkutatókon, rockfesztiválokon (mert akkoriban minden hétvégén volt valami megmozdulás). Már válaszoltam is, volt zenész a családban. Fater basszusgitárrozott a Mr. Wagner zenekarban. Ők voltak "A" győri rock csapat a hatvanas évek végétől a nyolcvanas évek elejég.
Felejthetetlen élmény! Így tudnám két szóban összefoglalni a 15 éves jubileumi koncertünket. A budapesti Művészetek Palotájában megrendezett koncertre már előző héten teljesen elfogytak a belépőjegyek. A zenésznek ez mindig jó kezdet egy koncerthez. Emellett a Fesztiválszínháznak jó technikai és akusztikai adottságai vannak. A szervezők és a technikusok is nagyon jó partnernek bizonyultak.
Olyan műsort állítottunk össze, mely bemutatta teljes egészében az elmúlt 15 évet. Annak érdekében, hogy még teljesebb legyen a kép, meghívtunk minden olyan zenészt és művészt, akik fontos szerepet játszottak az életünkben, akikhez megannyi koncertélmény köt bennünket.
A felkérésemet minden zenészbarátunk örömmel elfogadta. Így aztán izgalommal töltött el bennünket, hogy ismét egy színpadon leszünk Mukival, Malikkal, Bennel és a többiekkel.
A 16-i főpróbára befutott mindenki, kiéve John Nugent-et, aki egy váratlan haláleset miatt az utolsó pillanatban nem tudott Budapestre utazni.
Kötetlen, baráti beszélgetéssel és ebéddel indult a maratoni délutáni próba. Mindenki jó hangulatban, felfokozott izgalommal várta, hogy sorra kerüljön, hiszen ötünkön (Szilu, Tomi, Ko, Feri és Én) kívül mindenki együtt csak a ráadás számban játszott együtt, a többi kompozícióban egy, két vagy maximum három vendég szerepelt egyszerre. Az időtartama miatt fárasztó, de élménydús volt a próba. Malik, Steve és Ben fantasztikus volt, akárcsak a magyar zenészbarátaink, Dresch Misi, Said, Tóth Viktor, Koós-Hutás Áron és Bakó Gábor táncos koreográfus. Külön szeretném kiemelni Muki (Muck Feri) nagyon pozitív és baráti hozzáállását. Jó volt újra hallani a régi djabés szaxofon hangot és figurákat. Steve Hackett most is az volt, aki mindig. Szerény, fantasztikusan profi muzsikus, csodálatos barát, mindenkinek élményszámba menő zeneszámokkal. (A próbáról és a koncertről írott blogja itt olvasható.) Nem hirdettük meg, mert meglepetésnek szántuk, hogy a koncert nyitányaként a Visions és a Djabe című számokat a technika segítségével Sipivel együtt játsszuk el. Sipivel próbálni gépről mindig szívszorító élmény.
17-én már ebédre gyülekeztünk a Müpában. A jó hangulatot fokozta Ben Castle csirke fotózási projectje, melybe természetesen mi is belekerültünk. Minden a terv szerint sikerült, a soundcheck, a próbák, és végül kamerapróba.
Éreztük, hogy erős és jó hangulatú lesz a koncert! Ezt már az első szám utáni vastaps is igazolta, ami végig, folyamatosan ismétlődött a koncerten. Három és félórát zenéltünk. Nekünk, alaptagoknak kicsit fárasztó volt, de nagyon megérte! Nagy megtiszteltetés volt, hogy zenészbarátaink a színpadról végignézték a koncertet. És amikor rájuk került a sor, fantasztikusak voltak. Igazi Djabe ünnep volt! A ráadásban, mikor mindenki színpadon volt, a táncosokkal együtt 15-en voltunk a színpadon. 15 művész, 15 nagyszerű év.
A koncertről DVD készül.
A telt ház miatt sokan nem tudták megnézni a koncertet, és mivel oroszországi és szerbiai turnénk között Budapesten leszünk Steve-vel, ezért elhatároztuk, hogy Djabe 15 ráadás koncertet tartunk augusztus 9-én a Take Five klubban, ahol a hazai zenészek közül velünk lesz Muck Feri, Said és Koós-Hutás Áron is. További részletek hamarosan!
Minden Djabe rajongónak, hallgatónak és szimpatizánsnak köszönjük az elmúlt 15 évet!
Ismét nálunk járt Steve Hackett a Djabe meghívására. Ezúttal a zenekar 15. születésnapja volt az apropó. Az izlandi vulkánkitörés miatt, a hazánkba tervezett rövid turné ugyan elmaradt, a Művészetek Palotájába meghirdetett koncert sikeresen lement.
A koncert különlegességét már az is előre jelezte, hogy tökéletes helyszínre került a Djabe különleges muzsikája. Ez a miliő nagyon illik a zenekar szárnyaló zenéjéhez. A színpadot meglátva még izgatottabban vártam a kezdést. A Fesztiválterem meghittségén még az sem igazán tudott rontani, hogy a közönség szinte végig világosban ült, aminek valószínűleg a DVD felvétel volt az oka.
Rögtön egy meglepetéssel indult a koncert, ugyanis Sipos András ismét a zenekarral volt a technika segítségével. A következő meglepetést a színpadra libbenő három táncos jelentette, akik a jól megválasztott fényben lebegtek a zenében. Utánuk folyamatosan érkeztek a vendégek. Mindig kíváncsian várom, milyen újdonsággal lep meg a zenekar, és ez valahogy mindig sikerül is nekik. A tőlük megszokott különleges hangszerek ismét bemutatásra kerültek, és a vendég zenészek is kiválóan belesimultak a műsorba. Ezúttal talán Muck Ferenc lepett meg a legjobban, akit én még nem hallottam így játszani. A közönség legnagyobb kedvence talán az azeri Malik Mansurov volt, aki különleges hangszerével, ami a tar névre hallgat, kápráztatta el a nagyérdeműt.
A mi kedvencünk, időrendben az utolsó vendégmuzsikusként került elő, és azonnal megörvendeztetett minket A SZÓLÓVAL. Igen, a Firth Of Fifth nyitotta a Hackett szerzemények sorát, amelyet a The Steppes szóló szerzeménye követett, majd egy újabb Genesis szám, az In That Quiet Earth. Ezután már a Djabe számok voltak a főszereplők, és természetesen az örömzenélés és az improvizáció.
A főműsor végén ismét előkerültek az angklungok, amelyek szokás szerint nagy sikert arattak. A ráadásban mindenki a színpadra lépett, és természetesen mindenki szólózott. A több mint három órás koncert ismét megmutatta milyen az, ha a tökéletes helyszín találkozik a szárnyaló zenével. A jól megválasztott fények meg csak még kifinomultabbá tették az egészet. Ha elkészül a DVD, egy újabb kötelező vétel kerül a piacra.
A koncert után dedikálásra is sor került, amely során néhány szót is sikerült váltani Steve-vel. Ebből megtudhattuk, hogy a Chris Squire / Steve Hackett album szinte teljes egészében elkészült, már csak finomítanak rajta, de már most is jól szól. Esetleg turné is várható, de ez még nem emelkedett hivatalos szintre. Kérdésemre, hogy mikor láthatjuk újra a Steve Hackett zenekart, az volt a válasz, hogy nagyon szívesen játszanának újra Budapesten, de még nincs konkrétum.
És hogy egy jó hírrel fejezzem be a rövid beszámolót, a csapat augusztus 9-én egy ráadás koncertet ad Steve közreműködésével a Take Five-ban.
15 éves a Djabe! Jubileumi koncert a Művészetek Palotájában május 17-én.
Közreműködik:
Steve Hackett (UK)
John Nugent (USA)
Ben Castle (UK)
Malik Mansurov (AZ)
Koós-Hutás Áron
Dresch Mihály
Tóth Viktor
Muck Ferenc
Said Tichiti
Bakó Gábor
A Djabe 15 éves pályafutása során kiérdemelte a legjobb hazai jazz/world fusion zenekar megtisztelő címet. Az együttest 1995-ben alapította Égerházi Attila (gitár) és Sipos András (ének, ütőhangszerek). Első albumuk 1996-ban jelent meg Djabe címmel. A következő évtől kezdődően folyamatosan koncerteznek. 1997 – 2000 között quartet felállásban dolgoztak. Az alapítók mellett Barabás Tamás (basszusgitár) és Muck Ferenc (szaxofon) alkotta az együttest. Az1998-as Witchi Tai To című albumukat a Magyar Hanglemezkiadók szövetsége a legjobb world music album díjjal jutalmazta. Azóta minden sorkiadványukat jelölték a magyar zenei díjra.
2001-ben a zenekar 6 tagúra bővült, és a Sipos András 2007-es tragikus halála okozta változást leszámítva, azóta is ebben a felállásban dolgozik. Banai Szilárd dobol, Barabás Tamás basszusgitározik, Égerházi Attila gitározik, Kovács Ferenc trombitán és hegedűn játszik, Kovács Zoltán zongorázik.
A zenei rendezői és zeneszerzői feladatok oroszlánrészét az évek múlásával Barabás Tamás fokozatosan átvette Égerházi Attilától. Ezáltal a Djabe hangzása a world music irányából valamelyest eltolódott a jazz irányába. Barabás egyben a zenekar felvételeinek nemzetközileg elismert hangmérnöke is. Sipos András elvesztésével és Kovács Ferenc autentikus népi hegedűjátékának és énekstílusának előtérbe kerülésével, az afrikai és latin world music elemeket felváltották a magyar zenei motívumok.
2001-ben megjelent albumukért eMeRTon díjat kaptak. Ez a CD hozta el számukra a nemzetközi szereplés lehetőségét is. 2002 óta 38 országban lépett fel a Djabe Európában, Észek-Amerikában és Ázsiában. Olyan presztizsértékű fesztiválok vendégei voltak, mint a Pori Jazz (Finnország), Burghausen Jazzwoche (Németország), Rigas Ritmi (Lettország), Kaunas Jazz (Litvánia), Dubrovnik Summerfest (Horvátország), Jazz Sommer Graz (Ausztria), Penang Island Jazz Festival (Malaysia), Dubai International Jazz Festival (Egyesült Arab Emirátusok), Rochester International Jazz (NY, USA), San Jose Jazz (CA, USA), Giant Steppes Jazz Festival (Mongólia) stb.
Táncolnak a kazlak című albumuk DVD-Audio verzióját Los Angelesben Surround Music Award díjra jelölték 2004-ben. A Djabe zenekar stúdióban és koncerten alkalmazott technikai megoldásai azóta is folyamatos elismerést váltottak ki a hazai és külföldi közönség, valamint szakmai berkekben egyaránt.
A Djabe zenéjét egyedi kompozíciók és virtuóz szólók jellemzik, melyek a stúdiófelvételekhez viszonyítva koncerten még jobban kiteljesednek. Barabás Tamás basszusgitár játékát, stílusát és virtuózitását Malájziától Los Angelesig jól ismerik. Tehetségére már a vezető gitár és erősítő világmárkák marketingesei is felfigyeltek. Banai Szilárd dobos tudása sok nemzetközi hírű dobost és persze a közönséget is ámulatba ejtette szerte a világban. 2009-ben Szilu kapta az év dobosa Arany Dobverő díjat. Kovács Ferenc kimagasló teljesítményre képes két eltérő hangszeren. A vele szívesen dolgozó világsztárok közül Archie Shepp ezt nyilatkozta róla: „A világ egyik legjobb hegedűse, aki közben úgy trombitál mint Miles Davis.” Kovács Zoltán a zenekar hangzásának textúrájáért felel, ugyanakkor elképesztően muzikális és virtuóz szólókra képes. Égerházi Attila zenekarvezető gitárjátéka nélkülözhetetlen eleme a Djabe hangzásának.
Az együttes 2001 óta számos kiváló hazai és külföldi előadót invitált meg vendégnek lemezeire és koncertjeire egyaránt. A 15. éves jubileumi koncertre sikerült meghívni a legjelentősebb szerepet játszó zenészbarátokat.
Steve Hackett (a Genesis egykori gitárosa) a Táncolnak a kazlak című albumon közreműködött először a Djabe munkáiban. 2004-ben együtt adtak koncertet Londonban. Steve aktív közreműködöje volt a 2007-es, Sipos András emlékére rendezett jótékonysági koncertnek. Olyan művészi és baráti együttműködés mélyült el a Djabe és Steve Hackett között, mely a következő évekre is meghatározó lett. Európában és Ázsiában számos teltházas koncertet adtak, a romániai Garanában 13.000 ember volt kíváncsi a Djabe és Steve Hackett zenéjének szintézisére. Steve és a Djabe a jövőben is folytatja a közös munkát a nemzetközi zenei életben.
Steve véleménye a Djabéról: „A legjobb zenekar, akikkel valaha játszottam…”
John Nugent (tenor és szoprán szaxofon) a kanadai jazz élet prominenseként vált ismertté a nyolcvanas években. Olyan amarikai sztárokkal játszott együtt mint Tony Bennett, Ella Fitzgerald, tagja volt a Woody Herman Orchestrának, saját lemezein közreműködött Al Foster és David Liebman is. Jelenleg a RochesterJazz, NY, fesztivál művészeti igazgatója, innen ismeri a Djabét is. Közreműködött a zenekar Take on című lemezén, majd részt vett annak bemutató turnéján. 2009-ben a Djabe/Steve Hackett produkció vendégeként fellépett a hágai jazzfesztiválon is.
John véleménye a Djabéról: „Az egyik legjobb fúziós zenekar a világon.”
Ben Castle (tenor és szoprán szaxofon, fuvola) A Djabe 6 tagúra bővülésekor érkezett az Update album felvételeire 7. zenészként, majd csatlakozott annak bemutató turnéjához. Szerepel az erről kiadott DVD-n, mely a Flying címet viseli, és több más koncertalbumon. Annak ellenére, hogy 2002 óta nem szerepelt a Djabe koncertjein, további 3 stúdióalbumon (Táncolnak a kazlak 2003, Életképek 2005, Take on 2008) is hallható magasszínvonalú és élvezetes játéka. Játszott Stinggel, a The Brand New Heaviesssel, Jamie Cullum-al, és még számos más világsztárral is.
Malik Mansurov (tar) az azerbajdzsáni Baku felsőfokú zenei intézményében, az ősi népi hangszer, a tar professzora. A legismertebb tar játékos a világon, a tradícionális mugham zene nemzetközi nagykövete. A Djabe 2007-es bakui vendégszereplésének alkalmával kérte fel Malikot közös zenélésre. Ezt követően játszott a zenekar Take on című CD-jén, és részt vett annak magyarországi bemutató turnéján.
Dresch Mihály (tenor és szoprán saxofon, furulya). Kovács Ferenc, a régi zenészbarát hívta el a Sipos András emlékkoncertre 2007 november 30-án. Az előadás sikerén felbuzdulva számos további hazai és külföldi fellépésre kísérte el a zenekart. Részt vett a Djabe zenekar Steve Hackettel közösen készített budapesti felvételein is.
Koós-Hutás Áron (trombita). Áron a 2008-as év felfedezettje. A Magyar Rádió trombitaversenyének megnyerésével hívta fel magára a figyelmet. A Djabe zenekarral 2009 óta dolgozik, elsősorban Kovács Ferencet helyettesíti, ha a trombitás más irányú kötelezettsége miatt nem tudja vállalni a Djabe koncertet. Az együttműködés azonban nem merül ki ennyiben, mert már többször játszott úgy az együttessel, hogy Kovács Feri mellett szerepelt. Sokoldalú zenész, játéka kiforrott és élvezetes.
Tóth Viktor (alt szaxofon) 2004 és 2005 között a Djabe tagjaként koncertezett a zenekarral Európában és az USA-ban. Egy közös koncertfelvételük megtalálható az Életképek című album DVD változatán.
Muck Ferenc (szoprán és tenor szaxofon) 1997 és 2000 között volt a zenekar tagja. Játéka meghatározta a Djabe első 4 albumának hangzásvilágát. Coffee break című kompozíciója révén pedig a Djabe a slágereket sugárzó rádió és TV műsorokba is bekerült.
Said Tichiti (ének, gembri, ütőhangszerek) marókkói származású ütőhangszeres, aki saját népi zenei gyökereiből táplálkozik. Az Update című albumon szerepelt először, majd 2002-től több alkalommal koncertezett a Djabéval itthon és külföldön egyaránt. Hallható az Unplugged at the New Orleans (2003) és a Sipi emlékkoncert (2009) című koncertalbumokon is.
Bakó Gábor (táncos, koreográfus) az 1998-as és 1999-es Djabe turnék táncprodukcióinak koreográfusa és vezető táncosa volt.
A koncertre a Fesztivál Színházban kerül sor, Május 17-én, hétfőn, este 19.30-tól.
Ezúton tájékoztatjuk kedves koncertlátogatóinkat, hogy az izlandi vulkánkitörés okán európa nagyrésze felett érvényben lévő légtérzár miatt, Steve Hackett április 18-i koncertje után Portugáliában rekedt, így nem tudott csatlakozni a Djabe jubileumi turnéjához. A helyi szervezők döntése alapján az április 20-i kecskeméti, az április 21-i debreceni és az április 22-i szombathelyi koncert nem kerül megrendezésre.
Az áprilisi törlések semmilyen formában sem érintik a májusi Müpában rendezendő ünnepi koncertet.
A jegyek visszaváltását illetően kérjük keressék fel az irodát, ahol azt vásárolták:
Kecskeméten a jegyeket április 30-ig váltja vissza a Kecskeméti Kulturális Központ jegypénztára. Kecskemét, Deák Ferenc tér 1.
Debrecen: A vásárlás helyszínén válthatók vissza a jegyek.
Szombathelyen a jegyek az Agora jegyirodában, Szombathely, Fő tér 10. alatt válthatók vissza április 30-ig.
Mindenkitől elnézést kérünk, és imádkozunk, hogy a vulkán fejezze be a működését!
Születésnapi turné Steve Hackettel!
Április 20 Kecskemét, 21 Debrecen és 22 Szombathely
A Djabe idén ünnepli 15 éves születésnapját. Ebből az alkalomból országos jubileumi turnéra indul. A koncertek vendége lesz Steve Hackett, a Genesis egykori gitárosa.
A Djabe és Hackett együttműködése nem újkeletű, hiszen 2003 óta dolgoznak együtt. Steve közreműködője volt a „Táncolnak a kazlak” című lemeznek, melyet 2004-ben közös londoni fellépés követett. Az együttműködés 2007-ben mélyült el a zenészek között. Steve segített megtölteni a Petőfi Csarnokot az elhunyt Sipos András emlékére rendezett jótékonysági koncerten. Az előadás annyira inspirálta a Djabe zenekar tagjait és Stevet is, hogy elhatározták, együtt maradnak, és közösen vállalnak majd fellépéseket. Azóta jónéhány emlékezetes koncertet adtak Lettországban, Romániában, Horvátországban, Szlovéniában, Ausztriában, Bosznia Herczegovinában és Malajziában. A romániai Garanában 13000 ember tombolt az előadás alkalmával.
A Djabe jazz/world fusion stílusa és Steve rock gyökerei jól kiegészítik egymást a koncerteken. A Genesis gitárosa szívesen kapcsolódik be a Djabe számok előadásába, szólóival új színt visz a jól ismert Djabe hangzásba. Barabás Tamásék pedig szívesen játsszák Steve szerzeményeit, és a Genesis klasszikusokat is. A műsor változatosan felépített, ahol jól megfér egymás mellett az „In that Quiet Earth” és a „Firth of Fifth” a Genesistől, vagy a „Clouds Dance”, az „Erdő,erdő”, vagy akár a „Fátyol mögött” a Djabétól. Mindegyik megtartja a saját karakterét, de a közreműködő zenészektől új szintézisben szólal meg. A világon bármerre megy a Djabe special guest Steve Hackett produkció, a közönség mindenütt kitörő lelkesedéssel fogadja. Steve egyénisége, legendás gitárjátéka és a Djabe minősége garancia erre.
A közös zenei elképzeléseket az is mutatja, hogy a Djabe szinte sajátjaként játsza Steve „The Steppes” című kompozícióját. Az angol gitáros pedig elkérte saját lemezére a „Distant Dance” című Djabe számot, melyet Budapesten a zenekarral rögzített. Az együttműködés tehát nem csak a koncertekre korlátozódik, hiszen az eddig említettek példákon felül a Djabe tagjai közreműködtek Steve új, „Out of the tunnel’s mouth” című lemezén, ő pedig már feljátszott jónéhány gitársávot a Djabe következő stúdió albumára.
A kecskeméti, a debreceni és szombathelyi koncertek után májusban a Müpá-ban rendezendő 15 éves ünnepi Djabe koncerthez is csatlakozni fog Steve Hackett.
Barabás Tamás a 2009-es varsói BassDay díszvendége volt!
BassDay Poland 2009 Warsaw
A Roland magyarországi képviselet meghívására Tamás két napot töltött Varsóban, a 2009-es Lengyel Basszusgitáros napokon. A Roland VB-99 virtuális basszusgitár effekten kívül a BOSS pedáljaival bemutatózott. Szóló művészként lépett fel. Djabe, Fusio group és saját szerzemények zenei alapjait használva tette színesebbé az önálló koncertet. Kiemelt előadóként az amerikai Reggie Worthy előtt szerepelt.
Köszönet Sántha Gábornak, Pirisi Andrásnak, és Philipnek a támogatásukért.
A Djabe zenekarral több, mint 32 országban léptek már fel a világ leghíresebb Jazz fesztiváljain vagy adtak önálló koncertet. Most éppen két turnéállomás között kérdeztük a nemzetközileg is elismert basszusgitárost az MLP basszusokról.
Miért döntöttél úgy Tomi, hogy hangszert készíttetsz? Nem találtad meg azt a hangot egyetlen gitárban sem, amit szerettél volna?
BT: Kicsit más a sztori. Van három komoly támogatóm, akik készítettek már nekem mesterhangszert, ők manapság a legelismertebbek a basszusgitár gyártó cégek közül. Az MLP története onnan indult, hogy Molnár Laci küldött egy mailt nekem pár basszusgitárját mellékelve néhány éve, nézzem meg mi a véleményem róluk. Felvettük egymással a kapcsolatot, megnéztem élőben is a hangszereket, majd felhívtam a honlapom fórumosainak szervezett egyik bassday-re. Ott próbálgattuk az első darabokat. Egy nap megkérdeztem, csinálna-e nekem egy fretless basszusgitárt, mert van egy ötletem. Ugyanakkor tudnék tanácsot is adni, milyen irányba induljon el a basszusgitár gyártás terén, ő rögtön igent mondott és megegyeztünk, hogyha beválik a fretless, Laci kérésére a nevemet adom hozzá és ez neki is kedvező lesz. Sokat beszélgettünk, kinek mi a véleménye a hangszerekről, fákról, elektronikáról. Meglepődtünk, hogy szinte mindenben hasonló a véleményünk. Nekem már nagyon pontos elképzelésem volt arról, hogy mi az, ami kell és számomra a legjobb. Mivel kéznél voltak az említett ritkaság hangszereim, azokból is sokat tudtunk tanulni, ihletet meríteni. Nem az lenne a cél az MLP-vel, hogy ezeket az aranyárban lévő hangszereket (melyekre sok-sok évet is kell várni) felülmúljuk, hanem hogy egy elérhető árban lévő hangszert kapasson az, aki megrendeli és rövid határidőn belül hozzájuthasson. Most már ott tart a dolog, hogy ár – érték, használhatóság szempontjából igencsak jól sikerültek ezek a hangszerek! A végeredménnyel nem csak én vagyok megelégedve. Azóta már számos hazai és külföldi zenész is próbálta a hangszereket és nagyon jó véleménnyel nyilatkoztak róluk.
A Sipi emlékkoncert dupla DVD-ről a fenti címmel jelent meg kritika a Hangszer és zene online oldalán.
Megrendítő és méltó megemlékezésként koncertet adott a Djabe az elhunyt Sípos András emlékére, a koncertről készült felvételt DVD és CD formában egyaránt kiadták. A rendkívüli koncerten kitapintható volt az a hozzáadott érték, az az emberi tartalom, amely különösen hitelessé tette ezt a produkciót. A felvétel példát mutat arra, hogy léteznek olyan belső értékek, amelyek túlmutatva az anyagi környezeten, összetartó erőként működhetnek. A zenekarban kialakult kapcsolatok, az ez iránt érzékelhető hűség áthatja a megszólaló számokat, ez a közeg teszi a Djabét és ezt a koncertet különösen emelkedetté. Azok a célok amelyek láthatóan mozgatják a zenekart olyan célok, amelyekkel azonosulni, amelyeket megérezni különösen jó érzés, mert kiragad a megszokott közegből, kitágítja létezésünk terét. Ezt az érzetet éljük át, amikor meghallgatjuk a koncertet.
“A Djabe zenekar alapító tagja, az ütőhangszeres és énekes Sipos András életének 53. évében váratlanul elhunyt.” Most mikor újra leírom ezt a pár sort ugyanúgy megdöbbenek, mint amikor először találkoztam ezzel a hírrel. Idézve tovább. “Sipos Andrást gyászolja a színésztársadalom, zenészbarátai és legfőképpen a családja - felesége és három kicsi lánya. Tercsike hét, Anna és Ágota négy. A szervezők a koncert teljes bevételét a családnak ajánlották fel. Minden szereplő, technikai közreműködő és szolgáltató lemondott a díjazásról.” A koncertről DVD felvétel készült, a lemez borítóján két felirat tűnik ki, az egyik, hogy “Méltó megemlékezés”, a másik “Köszönjük Sipi”. Az elmúlás mindig ijesztően tragikus, a visszafordíthatatlanság teszi különösen nehézzé ezeket a pillanatokat. Amenyiben lehet különbségekről beszélni, talán még nehezebb megélni egy zenésztárs elvesztését, akivel annyi emelkedett élmény köti össze a többieket. Egy jelentős művész elmenése bizonyos értelemben közüggyé válik, hiszen sokak életében keltett személyes élményeket. Amikor meghalt a neves dobos feléeségemmel idéztük egyik produkcióját, amikor tán indián nyelven énekelt és dobolt, ma is libabőrösek vagyunk, annyira megérintett ez a zene. Személyes élmény, amelyet nyilván annyian mások is átéltek.
A Djabe tényleg méltó módon emlékezett meg tagjáról, több vendéggel és az elején egy megrendítő meglepetéssel, ugyanis a koncert egy Sípos Andárs videóval kezdődött. Utána számonként jöttek a színpadra a vendégek: Dresch Mihály, Said Tichiti majd a Genesisből (is) ismert Steve Hackett. A világhírű gitáros amikor meghallotta, hogy meghalt Sipos András felajánlotta, hogy Magyarországra jön és ingyen játszik a koncerten. A második részben Balogh Kálmán, a Magony zenekar lépett fel vendégként. Színes és erőteljes zenélés ez a koncert, számtalan változékony hangulattal és pillanattal. Az anyag zenei értékét tovább mélyíti a szándék amely a zene megszületéséhez vezetett, minden résztvevő játékán érződik az a kérlelhetetlen komolyság, amelyet a helyzet kíván meg. A zenei jelentésen túl a meglepetések intenzitása emeli tovább az amúgy is megrendítő koncertet.
A második rész elején játszó Balogh Kálmán cimbalom kompozíciója - az in memoriam Balogh Elemér - elbeszélő, nagy ívű alkotás volt, hatalmas és méltóságteljes parlando lüktetéssel, amit időnként áthatott egy ritmikusan frazeált gazdag arpeggio, amely egyszer-egyszer kinyílt, nagytercek kezdtek dominálni és csöndessé váló, légies szövetet szőtt a művész. Majd az áldás Somogyból című darabban közreműködő Magony zenekar visszaadta azt a zord otthonosságot, amely annyira jellemző a zenénkre. Majdnem szentimentális, de minden hang mélyén ott rejlik egy karcosság, ez a vívódó, visszatekintő és mégis elementáris érzet, amely végzetszerűen egyedi.
Majd Égerházi Attila, az együttes bemutatása mellett Sípos Andrásra emlékezett és odanyújtotta a mikrofont Barabás Tamásnak, aki felidézte, hogy milyen ritmus képleteket tanított a dobos a gyerekeknek. Miközben ezt mutatta, Égerházi Attila felemelte Sípos András lányát Tercsikét, aki lelkesen elénekelte ezt a “kis zenei betétet”, amelyet az együttes minden tagja ismert, hiszen rendszeresen énekelték. Majd a technika segítségével Sipi felvételről kísérte a zenekart, meglepő volt, hogy megszólalt az együttes, kiváló produkció volt, hatalmas és önfeledt szólókkal, kitünő együtthangzásokkal. Fontos, hogy nem jól sikerült a technikai megoldás, a dobos szerepeltetése a kivetitőn, hanem tényleg igazi zenélés volt.
A dobos egyik kedvelt, különös hangszerével, az Anklunggal a kezében lépett elő a zenekar, Sípos András felesége, Tercsike és Steve Hackett. Utána lelkes örömzenélés vette kezdetét.
Steve Hackett az egyik extrában áll a tengerparton és arról beszél, hogy mit gondol az életről és erről a koncertről. "A saját és mások spirituális tapsztalataira támaszkodva bizonyos vagyok benne, hogy a lélek tovább él. Ezen tudás nélkül olyan kevés dologgal tudnánk megbírkózni." Ez a koncert egyik legfontosabb üzenete, amely a hangulatból, a helyzetből adódóan láthatóan Sípos András véleményét is kifejezte.
Steve és Djabe Horvátországban, Szlovéniában és Ausztriában
Dubrovnyik titokzatos pompája
Réges-régen, a 60-as években édesapám festett egy érdekes képet „Dubrovnyik háztetői” címmel. Az alkotás első próbálkozásainak egyike volt, mellyel az otthonunk falát díszítette. A festmény hatására nekem ez a város fiatal koromban a Föld egyik legegzotikusabb tája volt. Arról álmodoztam, hogy bárcsak egyszer benne lehetnék a festményben…
A múlt héten csatlakoztam a Djabe „Magical magyar tour”-hoz, a zenészek mennyországához, ezúttal egy hétre.
Az utazás a budapesti tikkasztó hőségben kezdődött, ahonnan egy teljes napon át tartó úttal szeltük át Horvátországot. Útközben az összes lehetséges hegyet és kanyargó utat magunk mögött hagyva, rövid kitérőt tettünk a csodás kikötőváros, Zadar felé egy cordon bleu erejéig, melyet egy vagy talán két kóbormacska társaságában fogyasztottunk el.
A célállomásra az éj legsötétjében, hajnali 3-kor gördültünk be, de másnap reggel csodálatos tenger, kopár hegyek és erdővel borított szigetek látványára ébredtünk. Egy ősi felvonóhíd és boltíves árkádok alatt bújt meg a város, a maga rengeteg parányi sikátorával és díszes épületével. Másnap az Adria múltjának büszkesége 3D-ben tárult elénk, olyan volt mintha édesapám festménye kelt volna életre. A lenyűgöző középkori fellegvár terrakotta cserepes háztetői csillogtak a naplementében, ahogy a vár tetejéről a lőréseken keresztül néztük, és ahol a fellépés hamarosan kezdetét vette.
A citadella pálmafás öble
A koncerten minden rendben volt, Vermes Gábor tökéletesen helyettesítette Barabás Tamás basszusgitárost, miközben a csillagos éj alatt a gyertyafényű tornyocskák úgy meredtek a távolba, mintha egyetlen perc sem telt volna el azóta, hogy Oroszlánszívű Rihárd a Keresztes Háborúkba menet beugrott egy mai viszonylatban dupla Big Mac menünek megfelelő páratlan sült combra. „Csak bőségesen az étekkel Mac… pogányokat megyek téríteni…”
Másnap a Djabe kaland meredek utazással folytatódott a hihetetlen, bámulatosan változatos horvát tengerpart mentén, körülárkolt fenyőerdő szigetek és a zöld természet közepette… úgy tűnt mintha önállóan lebegtek volna, mint C. S. Lewis Perelandra-ról szóló leírásaiban, a Csendes Bolygók c. fantasztikus regényben, ahol a nem sok jót ígérő klímaváltozás miatt nehéz megmondani, hogy mi volt hajdan szárazföld, tenger és folyó… És miért nem állunk meg? Mert oda kell érnünk a következő koncertünk helyszínére!
Réka a Djabe csapatból Dubrovnyikban
Az újabb egész napos utazás. Az elbűvolően szép tájkép háttérfüggönye miatt alig vettük észre, hogy hajnali fél egy volt már, amikor becsekkoltunk a régi szlovén parasztházba, ahol egy „A sátán kutyáját” megtestesítő jószág baljós tekintete fogadott.
A ház a kelet-európai folklórt idézte meg, alacsony gerendáival, nyikorgó ajtóival és feszületeivel. Éjjel Hammer Horror a Drakula kastélyban… nappal pedig Jancsi és Juliska mézeskalács házikójának keresztezése az „Aranyhajú és a három mackó”-val. Aranyhajú nyilván felnőtt, és a mi figyelmes hostess lányunkká, Helenává változott, aki bőséges házi készítésű lakomákat varázsolt a hosszú fa asztalra – egy kutya - utánfutóval, akiről kiderült, hogy egy szelíd kiscica lakozik benne a felszín alatt!
A Djabe nem csak csodálatos zenészeket tartogat számunkra. Itt van Feri, aki azonfelül, hogy tehetséges hegedűművész, olimpiai kendo ördög is. Ajánlott néhány fakarddal végezendő gyakorlatot, majd focizást a fájós vállamra. 50 év óta először gólt rúgtam! Talán ez volt az egyetelen gólom életem során… Kíváncsi vagyok, hogy a Chelsea-be érdeklődne-e utánam, most hogy kiderült a tehetségem?
Feri, Áron és Steve - dubrovnyiki koncert
Míg Dubrovnyik a gályák, kereskedő kalandorok és templomos lovagok hősi múltját idézte meg, addig ez az egyszerű szlovén vidéki környezet bepillantást engedett az ideális gyerekkorba, a meghitt varázs örökzöld palástjával bevont Édenbe.
A házban találtunk egy 40 évnél is idősebb zenegépet, mely első látásra úgy tűnt nem is működik, és ha igen, akkor is csak régi jugoszláv érmével. Aztán hirtelen mintha egy „Ki vagy, doki?” részbe katapultáltak volna minket, ahol az idő rugalmas, a régi monstrum életre kelt és hangjának teljes erejével az ABBA zenéjén keresztül kiáltott fel!
A zenekar slovenj gradec-i szabadtéri koncertje során rendkívüli teljesítményt nyújtott, tele kicsattanó energiával, melyet biztos az Egészség és Hatékonyság vidéki levegője szolgáltatott számukra. A lenyugvó nap tündöklésében Feri hegedűjének kísértő hangja szállt végig a városon, míg Szilárd hihetetlen dobolásával bombázta a minket körülölelő kő boltíveket.
Szlovén vidéki ebéd
Reggel 6 körül, egy hatalmas villámcsapás hangjára ébredtem fel. Szakadó eső kísért utunkon, az Alpokon keresztül Grazig, a következő koncert helyszínéig. Itt egy újabb lenyűgöző régi város fogadott minket, ősi római falakkal és középkori téglaépítésű színpaddal, melyet természetesen a grazi jazzfesztival igényeihez alakítottak. Nekem a három közül ez volt a legjobb bulim. Az ujjaim szinte repültek, és a gitárom sokkal többet adott vissza mint amit kértem tőle. Röviden és tömören, megszállt valami. A lélek mely belém költözött egy olyan gitárosnak a lelke volt, aki mindig is akartam lenni… tele meglepetésekkel, úgy mint Égerházi Attila zenekara, akik a koncertek során, Kelet és Nyugat találkozásánál, a vihar ellenére leleményességgel elfoglalják a várormot.
Attila, Feri, Zoli, Áron, Szilárd, Gábor és a mindig figyelmes Réka, éppen Olaszországba indulva, tisztelgünk előttetek!
Egy emberekből álló forgószél söpör végig Hollandián, és hasítja ketté a levegőt ezer tomboló kürtös hangjával a Hágai Jazzfesztiválon. Mindenki a föld felett jár, időtlenül. Olyan érzés mintha egy másik bolygón lennénk, melyet a már eltávozott és mennybe jutott zenészek töltenek meg.
A legalizált kábítószer bárok mindenütt jelen lévő illata egy kis kávéval keveredve teszi nyilvánvalóvá, hogy a hollandok a leghippibb nemzet, akiket meglátogathatunk egy vad hétvége erejéig. Zene árad mindenhonnan, és zene hömpölyög az utcákon. Ráadásul most kezdődik a nyár… plusz pont!
Ismét meghívást kaptam a Djabe-tól egy közös jammelésre. Ezúttal a nagyszerű John Nugent szaxofonos is a felállásunk része volt, akinek a tengerentúli Rochester, Jazz Fest szervezése mellett még arra is van ideje, hogy minden évben az általa promotáltakból, körülbelül egy tucat zenekarral együtt játsszon.
A Djabe sokféle szabad stílust egyesít, de ezen „elrugaszkodott” pillanatok ellensúlyozására alapos szerkesztettséget használ. Égerházi Attila, a zenekara motorja és Barabás Tamás fergeteges basszusgitáros, mindketten alapítótagok, vezetik a Djabe parádézását. Kovács Ferenc, barátainak csak Feri, népi dallamokat játszik hegedűn, jazz-t trombitán, mindemellett olimpiai bajnok kendo-ban és a saját maga készítette gatyaszaggatójába szívét, lelkét beleteszi, ahogyan a harcművészetébe is, röviden szólva ő egy igazi kuriózum. Úgy tűnik a magyaroknak több személyiségük van… Nugent gyakran jegyezte meg, hogy „ez a pasas Magyarország királya…” Feri nyughatatlan, mint a mongol sztyeppék (Steppes) lovasa. Talán ezért szereti játszani az azonos című kompozíciómat (The Steppes).
A szokásosnál nagyobb fesztivál line-up volt Hágában, a Djabe két este játszott, két különböző helyszínen, ugyanazon a komplexumon belül. A második este, szombat volt az, amiről nekem ez az egész szól. Minden egybefort.
A hegedű énekhangként működött… a gitár, szaxofon és billentyű eggyé vált, és lángra lobbantotta a tömeget, mintha ez a fajta zene lenne az oxigén, amit a közönség belélegez. Minél inkább izgalomba jött a zenekar, annál jobban üvöltött a tömeg. Hollandiában hozzánk csatlakozott a fiatal Koós-Hutás Áron trombitás is, aki kétségtelen nyugalommal építette fel szólóit, és igazán örült, hogy ott lehetett. És itt van persze a fáradhatatlanul lelkes Banai Szilárd, akinek a dobjai a súlyos ostromok alatt igencsak horpadoztak, és Kovács Zoltán, a barátainak Zoli, aki tomboló intenzitással játszott a billentyűkön, klasszikus zongorista és egy másik démoni zenész.
Az összes Djabe koncert közül a május 23-inál éreztem, hogy ritka alkalom nyílt arra, hogy a zene játsszon engem és ne fordítva. Minimális rend és maximális atmoszfére feszegette a határokat a kultúrák ütközésében/fúziójában.
Mindig várakozással tekintek, a Djabe szabad lelkű, nomád világában eltöltött időm elé.
A Djabe zenekar ismét Budapesten, a Columbus Jazz klubban koncertezik!
DJABE FEAUTURING JOHN NUGENT (USA)
Május 21, Columbus állóhajó, 1051 Budapest, Vigadó tér 4. számú kikötő
Kezdés este 8 óra
A Djabe zenakar a hazai jazz/world fusion műfaj kiemelkedő képviselője, mely az elmúlt években összesen 31 országban vendégszerepelt. Számos fellépése volt olyan nemzetközileg kiemelt jelentőségű jazzfesztiválokon mint a Pori Jazz – Finnország, Stockholm Jazz – Svédország, Burghausen Jazzwoche – Németország, Kaunas és Klaipeda Jazzfesztiválok – Litvánia, Rigas Ritmi – Lettország, Udine Jazz – Olaszország, Rochester Jazz, NY – USA, San Jose Jazzfestival – USA, Kaslo Jazz – Kanada, Baku Jazzfestival – Azerbaijan, Penang Island Jazzfestival – Malajzia, Giant Steppes Jazzfestival – Mongólia, Dubai International Jazzfestival – Egyesült Arab Emirátusok stb.
Az együttes 2000-ben Arany Zsiráf, 2001-ben eMeRTon, 2004-ben Nemzetközi PrinceAward díjat kapott.
A zenekar rendszeresen dolgozik hazai és külföldi vendégzenészekkel. A Genesis egykori gitárosa, Steve Hackett rendszeresen koncertezik a zenekarral. A Columbus hajón is lesz vendége a Djabe zenekarnak, az amerikai szaxofonos John Nugent személyében.
John 1990-ben robbant be az amerikai jazz élvonalába, játékát Sonny Rollins-éhoz hasonlították. Sok amerikai sztárral játszott együtt. Néhány név: Woody Herman Orchestra, Ella Fitzgerald, Tony Bennett, Rosemary Clooney, Buddy De Franco, Clark Terry, Mel Lewis, Jim Hall, Bob Hope, the Temptations, the Four Tops and Stevie Ray Vaughan.
Saját quartetjével két albumot is készített. Két illusztris név saját zenekarából: Dewey Redman és Al Foster.
John szerepelt a zenekar legutóbbi, Take on nevet viselő stúdió albumán, valamint turnézott velük 2008-ban Magyarországon és az Amerikai Egyesült Államokban.
Ez a fellépés a nyitánya lesz tavaszi közös turnéjuknak, mely Hollandiában folytatódik, ahol Steve Hackett is csatlakozik az együtteshez.
A koncert másik vendége Koós-Hutás Áron trombitás lesz, aki Szlovéniában debütált a zenekarral, és a május 2-i koncerten Prágában is fellép a Djabéval.
A Colombus hajón az alábbi összeállításban szerepel a zenekar:
John Nugent (USA) – szaxofon
Barabás Tamás – basszusgitár
Égerházi Attila – gitár
Kovács Ferenc – trombita, hegedű
Kovács Zoltán – zongora
Banai Szilárd – dob
A Magyar Ütőhangszeres Kulturáért Alapítvány díját, az Arany Dobverő Dijat ebben az évben Banai Szilu a Djabe nagyszerű dobosa kapta.
Zseniális játékát évek óta csodálhatják a hallgatók és a nézők, és most örömmel értesültünk róla, hogy a szakma is elismerte rendkívüli tehetségét.
Gratulálunk és büszkék vagyunk Szilura!
Szilu a díjat nem tudta személyesen átvenni, mert a Djabéval a szlovéniai Novo Mestoban lépett fel. Az alábbi videoüzenetet küldte a gálára:
A Djabe zenekar április 19-én a Lendvai Színház és Hang versenyteremben lép fel. A koncert vasárnap este 7 órakor kezdődik. Cím: Lendva, Zala György tér 1., Szlovénia.
Az együttes ebben az évben előre láthatólag nem lép fel Zala megyében és a környéken sem, ezért érdemes ellátogatni a határmenti szlovéniai településre.
DUNA TV – Djabe/Steve Hackett koncert, március 14., 23.45
A Djabe zenekar Sipi emlékkoncertjén rögzített műsor első, szünet előtti felét 1 óra időtartamban március 14-én 23.45-kor sugározza a Duna Televízó.
A film egyórás, kivonatos változata a megjelenő Djabe/Steve Hackett Sipi emlékkoncert dupla DVD-nek, mely a teljes 4 órás műsort tartalmazza.
Djabe koncert – Égerházi Imre kiállítás, március 17., 18 óra
A Djabe zenekar március 17-én a XII. kerület Hegyvidéki Művelődési Házban lép fel, este 6 órától. A koncertet a Kupolateremben megrendezésre kerülő Égerházi Imre festőművész életmű kiállítás megnyitójának keretében tűzték műsorra. Cím: Budapest, XII. kerület, Csörsz u. 18. További részletek a kiállításról
2009.02.28.
Djabe koncert Szarajevóban a Magyar Nagykövetség támogatásával
2009. február 13-án a 25. Szarajevói Nemzetközi Téli Fesztivál keretében Magyarország első számú jazz/world fusion együttese, a Djabe adott koncertet. Vendégfellépőként csatlakozott hozzájuk Steve Hackett, a brit Genesis együttes volt gitárosa. Az eseményen körülbelül 600-700 néző vett részt, köztük a nemzetközi közösség egyes itteni képviselői, a helyi kulturális élet szereplői és a Szarajevóban élő vagy időszakosan itt dolgozó magyar kolónia egyes tagjai is.
A jól sikerült koncertnek rendkívül pozitív visszhangja volt a szakértők és a laikus közönség köreiben is. A Djabe zenekar a koncert végén a színpadon is megköszönte nagykövetségünk támogatását. A színvonalas előadás végén párbeszéd indult meg arról, hogy a zenekar jövő évben visszatérjen Szarajevóba.
A Djabe-val, magyar cimboráimmal részt vettünk az Organic Art Life Festival-on – megpróbáltam átérezni, hogy milyen lehetett Szarajevó az 1992-1995-ig tartó ostrom ideje alatt, mint azt olvashattuk Stephen Galloway „A szarajevói csellista” c. regényében, melyben valós képet fest a boszniai háború borzalmairól. Igaz történeten alapszik – egy csellista 22 napon keresztül folymatosan zenét játszik az őt körülvevő tomboló vérontás közepette... sajátos módja a szóló koncertezésnek…
Az újkori európai történelem leghosszabb ostroma alatt 11.000 ember halt meg, ebből 1.500 gyermek – történt mindez az ENSZ védelmi fennhatósága alatt. Az egész városban, de már a reptérről jövet is egyből szembetűnnek a golyó ütötte lyukak az otthonok, lakóházak falain.
Az Ibrahim Spahic által minden évben megrendezésre kerülő Szarajevói Téli Művészeti Fesztivált 1984-ben alapították és működtették a konfliktus ideje alatt a háborúval szembeni dac és elutasítás szimbólumaként. Ibrahim álma az volt, hogy a viszontagságos időkben különleges irányfényt nyújtson. Találkozni vele olyan volt, mint a város lelkével szembesülni... egy ember, aki halandók százainak szellemiségét önti formába/testesíti meg.
Ebben az évben a fesztivál zenei, vizuális művészeti, színházi és tánc produkciókat mutatott be többek között Görögországból, Argentínából, Indiából, Egyiptomból, Svédországból, Koreából és Japánból.
Bámulatos volt végighallgatni Mani Mosaffa orgona szólóhangversenyét, melynek helyszínéül egy volt török fürdő kupolája alatti terem szolgált. Bevallotta, hogy ez volt élete első koncertje a nagyközönség előtt… ugyanis szülőhazájában a zene tiltottnak számít, hacsak nem hagyja jóvá az egyház. Egészen idáig nem kapott engedélyt, hogy nyilvánosan is bemutassa a hipnotikus jellegű, elnyújtott modális improvizációs stílusát. Őszintén szólva megesett rajta a szívem. Nehéz elképzelni, hogy milyen lehet az élet egy modern iráni zenész számára egy olyan országban, ahol folyamatosan a jelenlegi rendszer állította falba ütközik.
A csodálatos Szarajevóban, - ahol Kelet és Nyugat találkozik, a 200 minaret városában melyet Jo-val és a Djabe zenészeivel látogattunk meg néhány nappal ezelőtt - rengeteg dolgot már újjáépítettek.
Este díszes mecsetek magasodtak az impozáns, ősi zsinagógák és templomtornyocskák fölé, melyeket a hóesés világított meg. Nappal jól látszik, hogy a várost erdő borította dombok és hegyek veszik körül. A vásár sikátorait a perzsa exotikum jellemzi, csupa Aladdin lámpájaszerű dísztárgyakat kínálva. Amint egy udvarról török zene mágikus, kántáló foszlányai hallatszódtak, rácsodálkoztunk a függő szőnyegekre melyek mintha repülő hangjegyek lettek volna... Az első estén Ibrahim elvitt minket egy keleti díszlettel telezsúfolt marokkói étterembe, ahol a csillogó tárgyak, buja díszpárnák és színes vízesések teljessé tették az Arab Éjszaka motívumát.
A következő napon a koncerthelyszínre vezető úton áthaladtunk a Princip Hídon ahol Ferdinánd Főherceget és állapotos feleségét, Zsófiát agyonlőtték, mintegy kihirdetve az Első Világháború kezdetét.
A koncertre visszatérve… a Djabe a „Defector” című 1980-ban megjelent lemezemről megtanulta a „The Steppes” című számot, melynek nagyszerű verziójával álltak elő, és ott a helyszínen döntöttük el, hogy előadjuk a koncerten. A Djabe zenéje erős témák köré épül, keretet adva annak, hogy a köztes periódusokban, a kiváló zenészek szólóikban elmerülve teljesítsék ki magukat, utat engedve az improvizációnak. Mindig úgy gondoltam, hogy egy koncert igazi hangulatát mindig a közönség adja meg, és február 13-án a publikum az első hangjegytől kezdve teamünk mellett volt.
Szarajevó különleges hely amit minden évszakban látni kell. A végeláthatatlan hóesésben történt első találkozás fehérre festette a képet. A koncert után még a lelkek is ragyogni látszottak amint a buszunk elhaladt az utcalámpák által megvilágított borostyán színű, hófedte temető mellett. Talán ez volt a legszebb temető amit valaha láttam... Ezután elszáguldottunk a olimpiai láng mellett, mely néhány csavargó melegéül szolgált vagy talán néhány piromániás és egy őrült bronzöntő cigizett csak?
Csörömpölve száguldottunk tovább életünk hátralevő része felé. 200 minaret, 200 pub és 1000 év története intett búcsút a sarkon túl...
A Sipos András emlékkoncencert dupla CD-n és dupla DVD-n!
A Djabe zenekar 2007. november 30-án, András napján minden idők legjobb koncertjét adta Budapesten a Petőfi Csarnokban. Az előadás apropója sajnos egy szomorú esemény volt, mégpedig az egyik alapító tag, Sipos András elvesztése. Sipi 2007. szeptember 14-én tragikus hirtelenséggel hunyt el. A zenekar tagjai mindent beleadtak a játékukba társuk emlékére, akinek szellemisége végig jelen volt a színpadon.
A koncertet a Djabe mellett Steve Hackett, a Genesis egykori gitárosa is jegyzi, aki saját költségén utazott el Budapestre. A közönség egy külön Steve Hackett akusztikus blokknak is tapsolhatott. Az előadás során sok zenészbarát is színpadra lépett. Dresch Mihály szaxofonon, Balogh Kálmán cimbalmon, Said Tichiti ütőhangszereken, Budai Sándor hegedűn és Németh Ferenc énekes. A koncert, ahogyan Steve fogalmazott, dicsőséggé változtatta a tragédiát. A vendégművészekkel a Djabe és Steve olyan zenei szintézist hozott létre, mely egyedülálló minőséget képvisel a zenei életben. A négyórás műsorban a népzenétől a pop, rock, és jazzen át egészen a klasszikus hangvételig hömpölygött a zenefolyam, melyet a fellépők átszellemült örömmel és tehetséggel adtak elő. A közönség többször is felállva, vastapssal ünnepelt.
A dupla DVD a dupla CD-hez képest sok extrát is tartalmaz. Az első korongra rákerült Sipi egyik utolsó koncertje, melyet 2007. augusztus 16-án rögzített a szerb televízió a Nišville Jazzfesztiválon, Niš-ben.
A második DVD-n látható egy 30 perces dokumentumfilm a Sipi koncertről, és a Sörszínház: Táncórák előadás egy részlete is, mely a koncert előtt hangzott el a színész kollégák búcsúműsorának részleteként.
„Méltó megemlékezés”
„4 órás monstre koncerttel búcsúzott a Djabe zenekar Sipos Andrástól. Több vendég is fellépett, színészek, zenészek, a sztárvendég Steve Hackett volt, akit még soha nem láttam ilyen jókedvűen játszani.
A koncert előtt annyit lehetett tudni, hogy a váratlanul elhunyt Sipos András emlékének szentelt koncerten több vendég is fellép majd. Senki nem sejtette, hogy a valamivel 19 óra után kezdődő koncertnek 23 órakor lesz vége. A 4 órás koncert csupa meglepetést tartogatott. De nézzük sorban az eseményeket...” Gerébi Zoltán írását itt olvashatja
A Djabe: Take on DVD audio változata jelölést kapott az év hazai zenei DVD-je címre, a 2009-es Fonogram díjátadó gála alkalmából. A Magyar Zenei Díjra jelölés a zenekar munkájának rangos elismerése.
A díjra összesen 6 db DVD-t jelöltek. A Djabe albumának az alábbi versenytársakkal kell megküzdenie:
BIKINI - 25 év Bikini (EMI)
BONANZA BANZAI - '87-'92 (Fehér Sólyom/Voice Records)
DÉS-BEREMÉNYI-BÁSTI-CSERHALMI-KULKA-UDVAROS - Férfi és nő (Sony BMG)
DJABE - Take On (Gramy)
TUNYOGI ROCK BAND - Koncert (EMI)
ZORÁN - A dalok és mi (Universal Music)
A Take on DVD audio az album anyagát tartalmazza dolby digital stereo és surround hangzásban DVD video formátumban. A lemez DVD10 formátumú, tehát megfordítható. A második oldalon a lemezanyag surround keverése található DVDaudio szabványban 24 bites 96 kHZ-es hanggal. A studió felvételek mellett extraként a Djabe 2007-es Debreceni Jazznapokon rögzített koncertje is felkerült a korongra.
Február 13. Szarajevói Téli Fesztivál, Bosznia-Herczegovina
A zenekar Steve Hackettel ad közös koncertet. A boszniai előadáson Dresch Mihály is tagja lesz a zenekarnak.
Február 21. Dubai Jazzfesztivál, Egyesült Arab Emirátusok
A klasszikus Djabe felállás mellett Dresch Mihály is utazik az együttessel.
Március 17. XII. kerület, Hegyvidék Művelődési Ház (volt MOM), Budapest
Égerházi Imre gyűjteményes kiállításásnak megnyitóján lép fel 2009-ben először itthon a zenekar. A megnyitó 18 órakor kezdődik, melynek keretében egyórás koncertet ad a Djabe a kiállító térben, a kupolateremben. A belépés ingyenes!
Kuala Lumpurba és Penang szigetére a meghívás Égerházi Attilától, a Djabe zenekarvezetőjétől érkezett néhány hónappal ezelőtt. A Djabe egy nagy tehetséggel megáldott világzenei együttes, melynek oszlopos tagjai: Ferenc (trombita, szárnykürt és hegedű), Attila (elektromos gitár), Zoltán (zongora), Tamás (basszusgitár) és Szilárd (dob). Gyakran előfordul, hogy vendégként szokatlan hangszerek mesterei csatlakoznak a zenekarhoz, mint például a cimbalom vagy marokkói dob. Sűrűn játszanak igen egzotikus helyeken, például legutóbb Mongóliában. Alkalomadtán együtt zenélek velük, hozzáadva ezzel a magam gitárjátékát!
Eddig még sohasem jártam Malajziában, de már maga a Kuala Lumpur név is úgy hangzott, mintha a londoni ködhöz képest a világ legtávolabbi pontjáról lenne szó, és ez rendkívül vonzó az úttörő ösztönnek. Valójában Kuala Lumpur nem sárkunyhók telepeiből áll! Egy nagyon kifinomult városról beszélhetünk, mely a világ legmagasabb épületei közül kettőnek is otthont ad, a Petronas Towers-nek.
A repülés (több mint 12 óra) gyenge idegzetűek számára nem ajánlott de a Malaysian Airlines jó és figyelmes utaztatónak bizonyult. Jo-nak és nekem kellemes utam volt, sőt, a gitáromnak is, akit gyengéd bánásmódban részesítettek a reptéri rakodók.
A következő állomás a bemelegítő koncert Kuala Lumpurban az elnyomhatatlan Malikkal és Carollal a promoter csapatból. Mindenki fáradt volt, de a Djabe-nál senki sem lehetett fáradtabb, akik 7 órára Kairóban ragadtak és az egyik csomagjuk el is veszett. A hotel mögötti bevásárlóközpont éjszakai fényei Disneyland-ével versengtek. Nem aprózzák el a Karácsonyt Malajziában!
A távol-keleti utak velejárója, hogy az ember hajnali 2-kor teljesen éber, amikor normális esetben aludna otthon. Tágra nyitott szemekkel álmodik, vagy éppenséggel el-elpilled az utcán! Bár a ’normális’-nak már a Heathrow-n búcsút intettünk.
A követkető napokban Penang szigetére utaztunk mely egy nyolcórás busz utat jelentett, közben áthaladva a világ egyik leghosszabb hídján (közel 13 mérföld). A buszon a Penang Jazz Festival-on fellépők közül többen is útitársaink voltak.
A szoros kapcsolat azonnal kialakult a zenészekkel, akik a világ minden tájáról érkeztek, többek között a dinamikus skót Ray Harris-szel, és a Spanyolországból érkezett Jaume Vicaseca Quartet-tel akik az utóbbi időben számos klasszikus Genesis számot dolgoztak fel jazz stílusban a Jazznesis albumukon.
A hoteltől néhány sarokra található a Tsunami Village Cafe – mely arra a szökőárra emlékeztet, mely több ezer embert ölt meg 4 évvel ezelőtt. A szigetnek pont azt a részét érintette leginkább, ahol a fesztivál rendezték meg.
Malajzia a gyarmati, iszlám, buddhista… stb. kultúrák érdekes keveréke. Hol máshol láthatnál egy repülő apácához hasonlító, csadort viselő nőt jet-ski-n száguldozni? Magukat fátyollal eltakaró istennők a miniszoknyás lánykák mellett…
Penang szigete sok egzotikus dolgot kínál. Találkoztunk teknősökkel, majmokkal és különleges templomokkal. A Kuan Yin templom lenyűgöző, de csak miután átküzdötted magad az árusok sokaságán! Ahogy belemerülsz a felfelé tartó labirintusba, hirtelen egy Indiana Jones jelenetben találod magad, hihetetlen színkavalkád közepén. Már úgy tűnik sosem lesz vége, amikor előtűnnek a repülő pagodákról visszaverődő bámulatos fények és az arany buddhák – úgy érzed a szerzetesek cinkosa vagy, akik ezt a kínaiak Tiltott Városával versengő építészeti csodát lakják. Mindennek a legtetején, és minden felett egy hatalmas szobor, maga a kegyelem istennője, Kuan Yin uralkodik. Az egész olyan, mint Rupert Medve utazása… groteszk és hihetetlen, az álmok lebegő erődítménye. Egyszerre úgysem tudsz mindent végignézni, egyszer még vissza akarsz majd ide jönni.
A jazz fesztivál nagyszerű volt, mert a trópusi melegben a nézőközönség és az előadók rendkívül nyitottak voltak egymásra. Nagyon élveztem a Djabe koncertet és sok más egzotikus előadást, mint például a funky hangzású Ray Harrist, és a dinamikus Aseana Percussion Unit-ot.
Minden résztvevő együtt étkezett a hotelben, a lelkek közvetlen érintkeztek. Az étel finom volt, soha ki nem fogyó kínai ünnepi svédasztal. A szervezők, többek között Paul és Maxine remek munkát végeztek és egyikükről, Elviráról kiderült, hogy a vibráló személyiségén kívül csodálatos énekhangja is van!
A partinak túl hamar vége lett. Vissza a valóságba… és vissza a hideg és nyirkos angliai zöld földekre. Talán mert londoni vagyok…a következő Rupert Medve kirándulásig Nutwoodból, ennyi mára emberek!
Köszönet a Djabe-nak és a szervezőknek, Carol Chu-nek, Malik Taufiq-nak (Kuala Lumpur) és Paul Augustin-nak, Maxine Murray-nek, Elvira Arul-nak és Chin Choo Yuen-nek (Penang).
Steve Hackett új website-ot indított január 4-én.
A www.hackettsongs.com címen elérhető weblapon tájékozódhatunk ezután a Stevvel kapcsolatos hírekről, újdonságokról, és minden őt érintő aktuális témáról.
Az új weblap figyelmet szentel a Djabe zenekarral folytatott együttműködésének is. A közös malajziai turnéról új internetes blogjában olvashatunk is.
Jó böngészést Steve Hackett csodálatos világában!
2008.12.20.
Versek a Djabe zenéjére!
Decemberben megjelent V. Vajdics Krisztina: Neked írtam című verseskötete. Az első kötetes alkotó külön fejezetet szentel a Djabe zenéjére írt verseinek.
V. Vajdics Krisztina 1966. március 14-én Miskolcon született. Gyermekéveit Debrecenben töltötte meleg, szerető családban, pedagógus szülők gyermekeként. Gyökerei a mai napig ehhez a városhoz kötik. Gimnáziumi tanulmányait a debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban végezte, majd a nyíregyházi Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakos hallgatója lett. Innen egyenesen vezetett útja a tanári pályára, melyet azóta is hivatásának tekint. Az írás szenvedélye vezette a nyíregyházi Krúdy Gyula Újságíró Akadémiára is, ahol újságírást tanult. A helyi (nyíregyházi) napilapokban jelentek meg első tárcái, portréi, interjúi.
Djabe/Steve Hackett Sipos András emlékkoncert dupla DVD-n (GR-080)
A Djabe zenekar és Steve Hackett 2007. november 30-án közös jótékonysági koncerttel tisztelgett a szeptember 14-én elhunyt Sipos András ütőhangszeres és énekes előtt.
A koncert bevételét Sipi gyermekei kapták. A koncerten közreműködtek zenészbarátok is. Halhattuk Dresch Mihályt, Balogh Kálmánt, Said Tichitit, Budai Sándort és Németh Ferencet is. A színészkollegák az előadás elején külön blokkban emlékeztek.
A koncert méltó megemlékezés volt a kiváló zenészbarátról. A Djabe, Steve Hackett és Magony kompozíciók magával ragadták a közönséget. Két szám erejéig Sipi is beszállt a technika segítségével a zenekarba.
A Djabe zenekar, és közönség szerint is, a koncert minden idők legjobb Djabe előadása volt.
A koncert teljes anyaga rövidesen megjelenik dupla DVD-n, természetesen sok koncert és Sipi életéből vett extrákkal.
A kiadvány megjelenését támogatta az NKA és az Artisjus alapítvány
2008.10.13.
A Djabe Moszkvában, avagy a magyar jazz új barátokat szerzett Oroszföldön
A Djabe együttes, – miként a szaksajtó hívja: Magyarország elsőszámú jazz/world fusion zenekara – átutazóban Moszkvában, nagysikerű fellépésen szerzett újabb híveket a magyar jazznek. Az együttes, amely több mint 12 éves fennállása alatt számos hazai, valamint nemzetközi díjat és elismerést szerzett, s lépett fel szép sikerrel jelentősebb koncerteken, fesztiválokon Európában és Észak-Amerikában, – Moszkvába Ulan Bator-i fellépéséről érkezett.
A Djabe a moszkvai jazz-ínyencek egyik legismertebb törzshelyén a „Dzsao-da, a kínai repülő”- klubban, (Kitajszkij Ljotcsik) komoly elődök nyomába lépett. A korábbi vendégek sorában Emir Kusturica és a No Smoking Orchestra, a Manu Chao, az Orchestra Baobab, Kimmo Pohjonen, Tiger Lillies, Huun-Huur-Tu, Boris Kovac, a Royal Crown Revue, és sokan mások iratkoztak be itt a klub emlékkönyvébe.
Az egymásba kapaszkodva táncoló pár, a visszafogottan, ám az egész koncertet az asztal szélén dobolva „lekísérő” varkocsos fiú, a lágyan ringatózó, kedvesen mosolygós lány, a Frank Zappa imitáció bagós srác, a mellettünk ülő tokiói lány, aki ázsiai fegyelemmel ülve, de, mintegy akaratlanul is el-elmosolyodott, a szemüveges, komolykodó, cigit rágó, „a szomszédklubmenedzserevagyok” egész estét végig bólogató úrfi – a zaj, a zsinat, amely nem elnyomta, de körbefogta a zenét, a zene, amely körbefogta a hálás hallgatóságot…
…szólók, örömzene, felvezetések és lekísérések, a Genesis szám, amelyre egyszerre fénylettek fel a szemek, az indonéz bambuszhangszeren, a ka lung-on előadott Moszkva-Moszkva szám robbanó sikere – hát, igen! A Djabe átlibbent Moszkva szombatéjszakáján és meghódította a várost!
„…Moszkvába beszökött a Djabe,
a Ljubljankán suhant át,
korántsem nesztelen…”
Faragó András
igazgató-helyettes
Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ
2008.08.18.
Djabe koncert ismét Budapesten, szeptember 19-én!
A Djabe turnéja szeptemberben ismét érinti Magyarországot.
Szeptember 19-én Budapesten, a XXII. kerületi Klauzál Művelődési Házban szerepel a zenekar, szeptember 20-án pedig a Dabasi Világzenei Dobos Gálán lépnek fel.
A koncerteken a zenekar vendége lesz a marokkói énekes, ütőhangszeres Said Tichiti.
Baráti hangulatban - Djabe és Steve Hackett „Turnéfőpróba”
- Hol voltál péntek este?
- Leugrottam a Take Five-ba, egy kis péntek esti koncertre.
- Az jó. És ki játszott?
- Steve Hackett a Djabe zenekarral.
A fentihez hasonló beszélgetés leginkább Angliában megszokott, de ezúttal a magyar közönségnek volt lehetősége az említett koncert megtekintésére. Ha a 2 500 forintos belépőt is megemlítem, biztosan sokan nem hisznek a szemüknek, de tényleg ennyibe került a Djabe zenekar elkövetkező rövid turnéjának a főpróbájára a beugró, ahol Steve lesz a sztárvendég.
Amikor megérkeztünk, már nagyban ment a beállás. Egy kicsit meg is rémültem, hogy esetleg lemaradtunk valamiről, de szerencsére, ekkor még szinte üres volt a terem, és tényleg csak a beállás ment, bár az teljes hévvel. Mivel először jártam a helyen, fogalmam sem volt mire kell számítani, de kellemes helyenek tűnt, már első ránézésre is. Ugyan nehéz volt ideális helyet találni a koncert megtekintéséhez, mert Steve is a színpadon volt, azért gyorsan rájöttünk, hogy mégis kellett volna asztalt foglalni, mert az első néhány sor asztalon kint volt a foglalt cetli, de még így sem kerültünk a színpadtól nagyon távol. Ugyan a beállás végére értünk csak oda, azért remek érzés volt újra ilyen közelről látni kedvenc gitárosomat.
A próba után azonnal a színpad elé siettünk, hogy a jegyeinket dedikáltassuk. Ezután Steve-et néhány percre lekötötte egy idősebb rajongója, aki az összes Steve szóló, illetve Genesis album (amelyen Steve játszott) borítóját magával hozta aláírásra. Miután kivártuk a sorunkat, egy közös fényképre is összeálltunk, egészen pontosan ültünk Steve-vel, aki barátságosan benne volt a dologban. Látszott rajta, hogy kicsit izgul, de jó hangulatban volt. Kis beszélgetés után el is engedtük, hogy lazíthasson még a fellépés előtt. Leginkább egy hölgy társaságában láttuk, aki már a decemberi koncert előtt is feltűnt... Mivel a hely nem túl nagy, a folyamatosan érkező rajongók könnyedén Steve Hackettbe botlothattak, akik közül többen is elbeszélgettek vele. Úgy járkált, mintha tényleg csak a Pista lenne, aki csak úgy beugrott körülnézni.
21.00 után Égerházi Attila lépett a színpadra és felkonferálta Said Tichitit, aki egy könnyed világzenei produkcióval vezette fel az estét. Elmesélte, hogy ezt a számot csak úgy el szokták kezdeni, hogy aztán addig játszák, amíg a kedvük tartja, de ő most csak úgy félórán át fogja játszani. Persze ennél rövidebb volt a darab, amiben a gembri nevű hangszerén túl az énekhangját is megvillantotta. Jó ideig ez volt az egyetlen énekes szám, amit hallhattunk, mert ez az este a hengszerekre öszpontosított.
Az egyszemélyes előadás után a zenekar elfoglalta a színpadot, majd ismét Attila ragadta meg a mikrofont, aki elmondta, hogy a zenekarból két ember is hiányozni fog ezen az estén. Az egyik a tavaly elhunyt Sipi, míg a másik Kovács Ferenc, aki az USÁ-ban haknizik. Hozzátette még, hogy nem véletlenül van rajta az Update albumhoz kötődő póló sem, mert ez az album nagy változásokat hozott a zenekarban, ami most is megtörtént. Said is a színpadon maradt, és a második felvonásra ígérték Dresch Mihály érkezését is.
Az első számuk, az első olyan szám volt, amelyben Steve közreműködött a Táncolnak a kazlak albumon. A jazz-es világzene, amit a zenekar játszik, egyre több progresszív elemet tartalmaz, ami lehet, hogy Steve-nek köszönhető. Talán az a műfaj közelebb áll hozzá. A koncerten leginkább csak improvizált, és mivel a Djabe műfaja nem enged meg akkora szabadságot, leginkább csak bele-belepötyögött valamit a számokba. Persze, ha szólóról volt szó, mindjárt jobban érezte magát. Aztán elég gyorsan jött az első letaglózás, ugyanis belekezdtek a Firth Of Fifth gitárszóló részébe. A zseniális klasszikus szóló azonnal a műsor fölé emelkedett. Valahogy, minden eddigi általam hallott előadásnál szebben sírt Steve gitárja. Hatalmas élmény volt, hogy alig 100 ember előtt ilyen fantasztikus előadással rukkol elő. Aztán haladtunk tovább a műsorral, amely természetesen a Djabe lemezeiről ismert számokból állt. Előkerültek az anklungok is, amelyek most már szerves részei a koncerteknek. A műsor első felvonása előtt még hallhattunk egy Barabás Tamás szólót, ami most nekem nem jött át annyira, mint decemberben, és persze nagy közös muzsikálást is. A hely akusztikája kimindottan jó volt, bár néhány erőteljesebb szólónál kicsit hangosnak éreztem a produkciót.
A szünet Dresch Mihály késői érkezése miatt kicsit elhúzódott. Nem is várták meg, hanem elkezdték a második felvonást nélküle. A második számra már befutott, és bár nem ment egyszerűen, azért nagy nehezen összeált a színpad, és immár heten folytatták a koncertet. Steve teljesen beleolvadt a zenekarba, ami abból a szempontból jó, hogy nem lógott ki, de abból rossz, hogy tőle nem ezt szoktuk meg. Persze, ha végre jutott neki egy kis üres hely, amit kitölthetett, a jellegzetes játéka azonnal betöltötte az űrt. A koncert legnagyobb meglepetése, és egyben a legnagyobb katarzisát okozó száma az In That Quiet Earth volt. Már a korábbi Steve szerzemény is óriási élmény volt, de ez még azt is felülmúlta. A misztikus kezdésnél még nem is jöttem rá, mi lesz ebből, aztán amikor Steve a húrokhoz ért már leesett. Barabás Tamás a szám előtt még be is jelentette, hogy ez lesz a leghangosabb szám. Hát tényleg az volt. Steve gitárja újra felsírt, ahogy majdnem én is a gyönyörűségtől. A két Genesis számért már magában megérte eljönni a koncertre. A közönség is egyértelműen ezt a számot tartotta a legjobbnak, és valjuk be őszintén, Steve-nek a mesés gitárszólók jobban állnak az improvizációs prüntyögésnél. Aztán jöttek a ráadások, mert a közönség nem nagyon akarta elengedni a zenekart, és szép lassan elmúlt éjfél is. A koncert után, természetesen többen is megpróbáltak aláiratni valamit Steve-vel, aki már kicsit fáradtabban, de örömmel teljesítette a kéréseket.
Összességében, a decemberi koncert hangulatát nem sikerült felidézni, ami szerintem az eddigi legjobb Djabe koncert volt, amit én láttam, de a baráti hangulatban lenyomott koncertnek nem is ez volt a szerepe. Úgy tűnik, Steve most ráér, így boldogan vesz részt a barátaival egy rövid turnén, és ez a nyilvános "próba" az összekovácsolódást volt hivatott megteremteni. Steve barátságosnak induló, aztán a hírek szerint mégis csak eldurvuló válása miatt felszabaduló idejét élő zenéléssel tölti el, ami nekünk csak jó volt, akik ott voltunk. Remélem hamar rendeződnek a dolgai, aztán jön az újabb lemez, ami ha minden igaz, ismét progresszív album lesz. A turnéhoz sok sikert kívánunk a zenekarnak, és köszönjük, hogy ismét elhozták nekünk kedvencünket!
Geski
Genesis világa weboldal
Djabe:
Barabás Tamás - basszusgitár
Égerházi Attila - gitár
Banai Szilárd - dob
Kovács Zoltán - billentyűs hangszerek
Közreműködők:
Steve Hackett - gitár
Said Tichiti - ütős hangszerek
Dresch Mihály - szaxofon, furulya
2008.08.05.
A Djabe világkörüli turné Riga után Kaliforniában folytatódik
A Djabe Steve Hackettel ismét zajos sikert aratott, ezúttal a Riga melletti Saulkrastiban. Pihenésre azonban nincs lehetőség, mert a zenekarra két fellépés vár a hétvégén a kaliforniai San Jose Nemzetközi Jazzfesztiválon. 8-án este nyolc órától a Jazz Beyond színpadon szerepel a zenekar, 9-én 19.30-tól pedig Hotel De Anza Hedley klubban hallható az együttes.
A Djabe ezúttal a klasszikus öttagú felállásban játszik, hiszen Kovács Ferenc San Joseban csatlakozik a zenekarhoz. Steve, Said és Misi az USA-ban nem színesíti a produkciót.
Djabe és Steve Hackett közös produkciója lenyűgözte a magyar és román közönséget
A Djabe zenekar különleges felállásban szerepelt július 18-án a budapesti Take Five klubban, illetve 19-én a romániai Garana International Jazzfesztiválon, ahol mindkét helyen telt ház fogadta a zenészeket.
A zenekar az alábbi összeállításban lépett színpadra:
Barabás Tamás – basszusgitár, Égerházi Attila – gitár, Banai Szilárd – dob, Kovács Zoltán – billentyűs hangszerek, Dresch Mihály – szakszofon, furulya, Said Tichiti – ének, gembri, ütőhangszerek, Steve Hackett – gitár.
A műsorban az ismert Djabe számok melett két instrumentális Genesis szám is felcsendült, melyet a közönség természetesen kirobbanó ovációval fogadott. A koncerten készült képek
Ez a felállás augusztus másodikán Lettországban a Riga melletti Saulkrasti-ban vendégszerepel.
Kovács Ferenc a zenekar jelenleg hiányzó tagja augusztus 8-án, a kaliforniai San Jose-ban csatlakozik a zenekarhoz, ahol a helyi jazzfesztiválon szerepel a Djabe, immáron a klasszikus öttagú felállásban, a véndégművészek nélkül.
2008.06.10.
Július 18-án a Take Five-ban lép fel a Djabe, vendég Steve Hackett
Július 18-án este 9 órától Budapest világszínvonalú jazzkocsmájában lép fel a Djabe. A koncert sztárvendége a zenekarral egyre többet dolgozó Steve Hackett lesz. A koncert másik meghívott művésze, a marokkói származású ütőhangszeres Said Tichiti.
A formáció a július 19.-i romániai, Garana Jazzfesztiválra készül a klubfellépéssel.
Jegyek 2500 forintos áron on-line és helyszínen kaphatók.
A Djabe zenekar az egyik legkeresettebb magyar jazz/world music együttes külföldön. Eddig 24 országban szerepelt sikerrel. Ebben az évben mutatták be új lemezük, a Take on anyagát, többek között Kazahsztánban, Kirgíziában, Romániában, Észtországban, Finnországban, az Egyesült Államokban és Kanadában és Albániában.
Július 19-én a romániai Garana Jazz Fesztiválra látogat a zenekar, augusztus 2-án pedig a lettországi Saulkrasti Fesztivál gálakoncertjét adják. A két koncert meghívott vendége Steve Hackett, a Genesis egykori gitárosa, aki 2003 óta dolgozik együtt a zenekarral koncerteken és stúdiófelvételeken. A július 18-i fellépés a két külföldi koncert bemelegítő bulija lesz. A megszokott Djabe felálláson és Steve-en kívül a koncertek további közreműködője lesz a marokkói származású, hazánkban élő Said Tichiti és Dresch Mihály, aki már az idei turné több koncertjén is játszott együtt a zenekarral Erdélyben.
A Djabe 1996-ban alakult és az elmúlt időszakban több mint 10 albumot jelentetett meg. Birtokosa a Magyar Zenei és az eMeRTon díjnak is, továbbá több külföldi elismerésben és jelölésben részesült. 2004 óta főleg külföldön koncertezik az együttes, öregbítve a magyar zene és zenészek hírnevét. Steve Hackett-tel 2003-ban dolgoztak együtt a Táncolnak a kazlak album felvételei kapcsán, melyet 2004-ben közös londoni koncert követett. 2007. november 30-án Steve Hackett saját költségén és ellenszolgáltatás nélkül vett részt a Sipos András emlékére rendezett jótékonysági koncerten, amelyről készült felvétel rövidesen CD-n és DVD-n is megjelenik. A koncert sikerén felbuzdulva Steve Hackett felkérte a Djabe zenekar tagjait új stúdióalbumán való közreműködésre, melyen egy Djabe kompozíciót is eljátszanak együtt. Steve és a Djabe egyedi műsort állít össze jövőbeni közös koncertjeikre, hiszen a két tervezett fellépés nem a végállomása az együttműködésnek.
A július 18-ai fellépés a Take Five-ban a külföldi koncertsorozat főpróbájának is tekinthető. Szívesen ajánljuk a Djabe zenekar és Steve Hackett rajongóinak is, hiszen mind Djabe, mind Steve Hackett kompozíciók helyet kapnak a műsorban.
2008.05.30.
Új Djabe DVD Audio
Djabe - Take on surround hangzásban extrákkal GR-077 DVD Audio, DVD Video
A Djabe mindig nagy figyelmet fordított a kiváló hangminőségre. Sorrendben a harmadik albumuk jelenik meg 5.1 surround keverésben.
A DVD minden DVD Video és DVD Audio készülékben lejátszható. A DVD 10, azaz megfordítható DVD video oldalán a Take on anyaga hallható Dolby Digital 5.1 és 2.0 keverésben, valamint extraként felkerült erre az oldalra a Djabe 2007-es debreceni Jazznapokon rögzített koncertje, mely Sipos András utolsó fellépése volt az együttessel.
A DVD audio oldalon a Take on stúdióalbum 11 száma hallható surroundban 96 kHz/24 bit stúdióminőséget biztosító felbontásban.
A DVD audio formátum lejátszásához DVD audio lemezt is elfogadó készülék szükséges, de a DVD video oldalon minden tartalom megtalálható, ami a korongra került.
Május 3-án, Debrecenben zárult a Djabe Take on turnéjának magyarországi szakasza. A győri, budapesti és debreceni közönség egyaránt élvezte a zenekar és két világhírű vendégének játékát. John Nugent szaxofon és Malik Mansurov tar hangzása elbűvölte a nézőket.
A turné május 7-10. között Romániában folytatódik. A két külföldi vendég helyét ezúttal Dresch Mihály veszi át. A koncertekre Marosvásárhelyen, Nagyszebenben, Brassóban és Ploestiben kerül sor.
Az idén januárban Barabás Tamás, fő támogatójának, a Svéd EBS erősítőket gyártó cégnek meghívására Los Angeles-be látogatott, a NAMM show-ra, mely a világ legjelentősebb hangszeripari rendezvénye. Az EBS idén ünnepelte 25. évfordulóját.
Tamás hangszeres és művészi munkásságának kiemelkedő elismerése volt a meghívás. Az alábbiakban olvashatjuk beszámolóját, és közreadunk néhány fényképet is, melyek a kiállításon készültek.
“Ezen, a zenészeknek rendezett hangszer kiállításon, szinte az egész szakma jelen van. Az esti születésnapi partyra is hivatalos voltam természetesen, és számos világhírű basszusgitárossal találkoztam.
Többek között ott volt: Marco Mendoza, Etienne Mbappé, Alex Al (Christina Aguilera, Stevie Wonder) Tal Wilkenfeld (Chick Corea, Jeff Beck), Kern Brantley (Beyonce, Will Shith) Tony Levin, Byron Miller (Jenifer Lopez, Whitney Houston), JO Strandberg, Kevin Walker (Justin Timberlake, Prince). Kicsit vicces volt, hogy első nap melegítőben lófráltam a kiállításon és az esti fogadáson, is mivel a bőröndök nem érkeztek meg, csak másnap. Amilyen gyorsan csak lehetett mindenkivel tudattam, hogy nálunk nem ez a divat!
Bo Engberg és Mats Kristofferson már régi barátaim. Most is nagyon kedvesen fogadtak. Az új termékek feledtették velem a hosszú utazás fárdalmait.
Találkoztam Roger Sadowsky-val, aki bemutatott Marcus Miller-nek, és sikerült beszélgetni is kedvenc basszusgitárosommal. Nagyon meghatározó volt ez a csekély kis élmény számomra! Nagyon széles mosollyal távoztam Rogertől ölelések közepette! A basszusgitárjai nagyon komolyak, még mindíg! Muszály volt tőle is rendelnem egy custom Sadowsky-t.
Vinny Fodera és a Fodera team mosolyogva fogadott, de sajnálatos módon még mindig nem készült el az új 5 húros basszusgitárom.
Sebaj nyugtatott meg Joey, két hét múlva kész lesz! Ok! Megint eltelt vagy másfél hónap...
Az Fclef basszusgitárok standján végre személyesen is találkozhattam Francesco-val!
Az új támogatóm prospektusában véletlenül pont Marcus Miller mellé kerültem!
Sok szeretettel várom az új Fclef basszusgitáromat!
Összefutottam Tom Brechtleinnel a világ egyik legjobb dobosával (Chick Corea) akivel azóta barátok lettünk, hogy Győrben egy ütős fesztiválon együtt játszottunk. A Fusio Group vendége volt.
Érdekes módon, mikor felhívtam és kérdeztem: Hol vagy? Nem egy dob márka standján bemutatózott, hanem a Fendernél barátaival zenélt.
Kis bemutatózásokkal teltek a napjaim támogatóimnál. Volt, hogy felismertek valami videóról a youtube-on. Összefoglalva, jó volt látni, mennyire barátságosak a megközelíthetetlennek látszó világsztárok és mennyire pozitív a gondolkodásuk. Kaliforniában tényleg mindíg süt a nap!”
A zenekart ért szomorú veszteség ellenére a Djabe zenéjében és csapatszellemében erősebb, mint valaha. Bizonyítja ezt a Steve Hackettel közösen megrendezett jótékonysági és emlékkoncert Sipos András emlékére, vagy a Take on album frissessége, sodrása.
2008-ban az új Take on album kapcsán a zenekar világkörüli turnéra indul, érintve számos európai, ázsiai és amerikai országot. Természetesen az új album itthon is bemutatásra kerül.
Az új CD méltó folytatása a zenekar eddigi hagyományainak, az általa képviselt zenei értékeknek. Barabás Tamás zeneszerzői képessége magába integrálja a zenekar tagjainak minden tudását, egy új minőséget hozva létre ezáltal. A kompozíciók frissek, egyediek, mégis ismerősen csengenek. Világzene Magyarországról, Azerbajdzsánból, sajátos, a jazzt több felől megközelítő előadásmódban. A koncertek ennek a hangzásnak a visszaadására hivatottak.
A Djabe az alábbi összeállításban lép színpadra:
Kovács Ferenc – trombita, hegedű, ének
Kovács Zoltán – billentyűs hangszerek
Banai Szilárd – dobok, ütőhangszerek
Barabás Tamás – basszusgitár
Égerházi Attila – gitár, ütőhangszerek
A koncerteken a lemez két vendégművésze is közreműködik:
John Nugent szaxofonos az USA-ból, aki először szerepel együtt az együttessel.
1990-ben ámulatba ejtette e kanadai jazzéletet a „Did I Tell You.” című első önálló albumával Az album kapcsán Sonny Rollinshoz hasonlította a kritika, azonban Rollinstól eltérően, ő a teljes szaxofon hanszercsaládon játszik, szoprán, alt, tenor és bariton szaxofonon.
John a mainstream jazz stílusról, amit a „Did I Tell You” is képvisel, könnyedén vált „R&B contemporary jazz”-re, ahogy ezt a stílust maga hívta, „Jazz Inspiration” című albumán. Erről a CD-ről a „Penny for My Thoughts” a legnagyobb sikerű kanadai instrumentális sláger volt 1993-ban.
Az elmúlt 20 évben olyan világsztárokkal játszott együtt, mint Tony Bennett, Ella Fitzgerald, Clark Terry, valamint tagja volt a Woody Hermann Orchestra-nak.
Malik Mansurov a tar világhírű mestere. Pengetős ősi azerbajdzsáni hangszere különleges hangzást ad a Djabe zenéjéhez. A Take on lemezen a Kilinama című számban játszik, valamint 2007. júniusában közreműködött a zenekar bakui koncertjén, óriási közönségsikerrel.
Malik egyedi tudásával bejárta az egész világot, emellett folyamatosan tanít az azerbajdzsáni állami konzervatóriumban is, és az azeri mugham zene világszerte elismert nagykövete.
A magyarországi koncertsorozat a zenekar 2008-as Európát, Ázsiát és Amerikát érintő turnéjának része, mely április végén Közép-Ázsiában, Kazahsztánban és Kirgíziában kezdődik. Az ezt követő magyarországi koncertek után a zenekar romániai turnéra indul.
Az előadások a következő időpontokban és helyeken kerülnek megrendezésre:
Május 1. Győr, Mediawave ’2008, Egyetemi Hangversenyterem (egykori zsinagóga), este 7 óra
Május 2. Budapest, (volt) MOM, XII. kerület, Hegyvidék Önkormányzata Művelődési Ház, este 8 óra Jegyinrendelés
Örömzenével a világ körül
James Brown helyett Djabe-koncertre mentek a New York-iak
Hiányzik Sipi, de a show-nak mennie kell tovább
Nehézkesen kapaszkodunk fel a III. kerület egyik meredek utcáján, lassan közelítve célunkhoz. Az esztétikus kialakítású ház alatt megbúvó garázsból tompa zene hallatszik ki. Leballagunk a falevelekkel borított autókihajtón, a bejárati faajtót kinyitva Barabás Tamás fogad széles mosollyal és olyan örömmel, mintha már tíz éve ismernénk egymást. A Djabe zenekarnál járunk, akik Magyarországon a jazz/world fusion zenei stílus elsôszámú képviselôi. A zenélés az életük, a szórakoztatás a hobbijuk, és úgy telnek mindenapjaik, mint egy családnak. A Djabe tavaly szeptember 14-ig hattagú volt, azonban Sipos András, a formáció oszlopos tagjának korai halála után a Djabe megfogyatkozva bár, de törve nem, folytatja az örömzenét...
2008.01.10.
Sajtóközlemény
2008-ban a Djabe zenekar újult erővel folytatja a munkát. Befejezzük a Take on albumot. A CD-változat hivatalos megjelenési dátuma február 18. Az extrákkal kiegészített DVD Audio kiadás március 27-én lát napvilágot. Az új album kapcsán a zenekar Európát, Észak-Amerikát és Ázsiát érintő turnéra indul 2008 folyamán.
A Djabe kvintett felállásban dolgozik tovább, azaz a pótolhatatlan Sipos András helyére nem érkezik új tag. Vendége lesz azonban a magyarországi és egyesült államokbeli koncerteken John Nugent kanadai szaxofonos, aki közreműködött a Take on felvételein. John Nugent tengerentúli szaxofonos középgeneráció kiemelkedő egyénisége. Játszott Ella Fitzgeralddal, Tony Benett-tel, Clark Terryvel, a Temptations-szel, Steve Ray Vaugh-hal és tagja volt a Woody Hermann Orchestra-nak.
A koncertekkel kapcsolatban figyelje Turné oldalunkat.
A Sipi emlékkoncert nagyon pozitív visszhangjai arra sarkallnak bennünket, hogy májusban megjelentessük a koncert teljes anyagát DVD-n. A koncert tapasztalatai alapján további együttműködés várható Steve Hackettel is és tovább folynak majd a 2006-os és 2007-es koncerteket feldolgozó Slices of Life DVD munkálatai is.
Banai Szilárd – dob
Barabás Tamás – basszusgitár
Égerházi Attila – gitár
Kovács Ferenc – trombita, hegedű
Kovács Zoltán – zongora
Közreműködik:
A Roland magyarországi képviselet meghívására Tamás két napot töltött Varsóban, a 2009-es Lengyel Basszusgitáros napokon. A Roland VB-99 virtuális basszusgitár effekten kívül a BOSS pedáljaival bemutatózott. Szóló művészként lépett fel. Djabe, Fusio group és saját szerzemények zenei alapjait használva tette színesebbé az önálló koncertet. Kiemelt előadóként az amerikai Reggie Worthy előtt szerepelt.
Köszönet Sántha Gábornak, Pirisi Andrásnak, és Philipnek a támogatásukért.
Miért döntöttél úgy Tomi, hogy hangszert készíttetsz? Nem találtad meg azt a hangot egyetlen gitárban sem, amit szerettél volna?
2009.04.29.
2009.04.28.
2009.04.14.
2009.03.05.
2009.01.28.
2009.01.21.
2009.01.13.
2009.01.08.
2008.12.20.
2008.10.13.
Az egymásba kapaszkodva táncoló pár, a visszafogottan, ám az egész koncertet az asztal szélén dobolva „lekísérő” varkocsos fiú, a lágyan ringatózó, kedvesen mosolygós lány, a Frank Zappa imitáció bagós srác, a mellettünk ülő tokiói lány, aki ázsiai fegyelemmel ülve, de, mintegy akaratlanul is el-elmosolyodott, a szemüveges, komolykodó, cigit rágó, „a szomszédklubmenedzserevagyok” egész estét végig bólogató úrfi – a zaj, a zsinat, amely nem elnyomta, de körbefogta a zenét, a zene, amely körbefogta a hálás hallgatóságot…
2008.08.18.
- Hol voltál péntek este?
21.00 után Égerházi Attila lépett a színpadra és felkonferálta Said Tichitit, aki egy könnyed világzenei produkcióval vezette fel az estét. Elmesélte, hogy ezt a számot csak úgy el szokták kezdeni, hogy aztán addig játszák, amíg a kedvük tartja, de ő most csak úgy félórán át fogja játszani. Persze ennél rövidebb volt a darab, amiben a gembri nevű hangszerén túl az énekhangját is megvillantotta. Jó ideig ez volt az egyetlen énekes szám, amit hallhattunk, mert ez az este a hengszerekre öszpontosított.
A Djabe zenekar különleges felállásban szerepelt július 18-án a budapesti Take Five klubban, illetve 19-én a romániai Garana International Jazzfesztiválon, ahol mindkét helyen telt ház fogadta a zenészeket.
Az idén januárban Barabás Tamás, fő támogatójának, a Svéd EBS erősítőket gyártó cégnek meghívására Los Angeles-be látogatott, a NAMM show-ra, mely a világ legjelentősebb hangszeripari rendezvénye. Az EBS idén ünnepelte 25. évfordulóját.
Találkoztam Roger Sadowsky-val, aki bemutatott Marcus Miller-nek, és sikerült beszélgetni is kedvenc basszusgitárosommal. Nagyon meghatározó volt ez a csekély kis élmény számomra! Nagyon széles mosollyal távoztam Rogertől ölelések közepette! A basszusgitárjai nagyon komolyak, még mindíg! Muszály volt tőle is rendelnem egy custom Sadowsky-t.
Vinny Fodera és a Fodera team mosolyogva fogadott, de sajnálatos módon még mindig nem készült el az új 5 húros basszusgitárom. 
Összefutottam Tom Brechtleinnel a világ egyik legjobb dobosával (Chick Corea) akivel azóta barátok lettünk, hogy Győrben egy ütős fesztiválon együtt játszottunk. A Fusio Group vendége volt.
John Nugent szaxofonos az USA-ból, aki először szerepel együtt az együttessel. 
Malik Mansurov a tar világhírű mestere. Pengetős ősi azerbajdzsáni hangszere különleges hangzást ad a Djabe zenéjéhez. A Take on lemezen a Kilinama című számban játszik, valamint 2007. júniusában közreműködött a zenekar bakui koncertjén, óriási közönségsikerrel.
2008.03.08.
